Állítások erős szélben

Mark Reynolds írása
 
Komolyabb szélben, amikor már nem tudjuk kiülni a hajót, és túlságosan megdől, a vitorlák teljesítményéből vissza kell venni. Nem egészséges, ha a hajó lúv oldalvonala 10-15 centinél jobban elemelkedik a víztől. Nem kell megvárni a kaszát, egy közepes súlyú egységnek már 10 csomós (3 bft) szélben el kell kezdeni állítani, hogy jó sebesége legyen. A vitorla túltelítettségének egyértelmű jelei vannak: a hajó nagyon megdől, lúv-girig lesz (nagyon erős szélben lehet lee-girig), de a legegyértelműbb jel az, hogy lelassulunk. Állítani kell, hogy ne dőljünk túl és a kormány egyensúlyba kerüljön.
 
Több módszer is van a hajó egyensúlyba hozására erős szélben. Általában ezek ötvözése a leghatékonyabb, megfelelő hajóvezetéssel kombinálva.
 
A legalapvetőbb nagyszeles hajóvezetési technika az enyhe préselés. Ezzel csökkenteni tudjuk a vitorlákra ható erőt és élesebben is haladunk. Csak ne vigyük túlzásba, mert az eléggé lelassít, főleg hullámos vízen – ilyenkor jobban lapítsuk ki a vitorlát és kevésbé éleskedjünk.
 
Erős szeles teljesítményünk javítása érdekében tehetünk néhány dolgot még mielőtt ellökjük a partot: vitorla választás – ha van laposabb vitorlánk; a delta illetve alsó vantni megfeszítése, különösen ha könnyebbek vagyunk; erős szeles átmenőlatni. Ezen kívül fontos, hogy minden állítókötél és veret jól működjön, ne az vonja el a figyelmünket és energiánkat a versenyzéstől, hogy megszorult kötelekkel birkózunk két kézzel.
 
Alsóél. Közismert, hogy az alsóél kihúzása nagyban segít kilapítani a vitorla alsó részét. Ha rendesen fúj, akkor az első dolgunk jól megfeszíteni az alsóélt, ügyeljünk rá, hogy tényleg csontra ki legyen húzva, az utolsó egy centi is sokat számít.
 
Elsőél. Az elsőél lehúzásával is kicsit lapítani tudjuk a grószt, de még fontosabb, hogy a has így előrébb kerül, ami javítja a kormány egyensúlyát, csökken a kormányerő. Erős szélben húzzuk le annyira az elsőélet, hogy a vízszintes ráncok eltűnjenek.
 
Bextégek. Az árbocgörbület és a forstag feszessége nagyban befolyásolja a vitorlák öblösségét, így a grószsott mellett a bextégekhez nyúlunk leginkább, ha nagyon fúj. Az árboc görbítésével ki tudjuk szedni a beépített hasat a vitorlából, a feszes forstág pedig a fokkot laposítja.
A nagyvitorlák eleve ívelt elsőéllel készülnek, hogy alkalmazkodni tudjanak az árboc görbítéséhez. Ahogy az árboc görbül, a vitorla egyre laposabb lesz, és ha nagyon meggörbítjük, akkor keresztráncok jelennek meg a vitorlán. Ez annak a jele, hogy a vásznunk tök lapos.  Kis keresztráncokkal kemény szélben gyorsak lehetünk.
Amikor az árbocot állítjuk, tisztában kell lennünk, hogy mi történik a forstág feszességgel/belógással. Ha csak az alsó bextéget engedjük rá, azzal ugyan lapíthatjuk a grószt, de a forstág nem lesz feszes, így a fokk első éle belóg, túl öblös marad. Jobban járunk, ha a felső bextégre húzunk, ezzel feszítjük a forstágot és görbítjük az árbocot is egyben. Ha a felső elég feszes, az alsó bextégre is húzhatunk, de csak annyit, hogy ne legyen túl görbe az árboc, és ezzel még jobban feszítünk a forstágon is. Minél több alsó bextéget húzunk, annál több hasat engedünk a vitorlába, ezt a súlyunkhoz és a szélerőhöz képest kell belőni.
 
Az vitorlák laposítását főleg az árboc előre-hátra görbítésével szabályozzuk, de lehet az oldalgörbülettel is játszani. Ha az alsó vantnin kicsit húzunk, az árboc teteje lehajlik, ez is laposít és a vitorlát kicsavarja, a hátsóél mégjobban kinyit. Nagyon nagy szélben azonban ez azt eredményezi, hogy a grósz elveszti minden erejét, csak a fokk húz, ami lee-giriggé teszi a hajót. Ilyenkor tehát engedjük visza az alsó vantnit az eredeti állásba.
 
Szerencsére a sztár árboc automatikusan jó oldalgürbületet produkál, ha a vantnik alapbeállítása rendben van (tuning guide szerint), ezért – hacsak nem vagyunk nagyon könnyűek – nincs szükség a vantnik állítgatására. H a parton betűzzük az árbocot, az alsó vantni lötyög, a felső feszes. Gyenge szélben így enyhén lee-be hajlik a közepe. Ahogy a szél erősödésével az árbocot görbíteni kezdjük, az oldalhajlás lee-be megszűnik, középszélben egyenesbe jön, és erős szélben pedig luvba hajlik az árboc közepe, a teteje lehajlik. Az egész folyamat automatikus, ahogy az árboc magassága csökken a hátragörbítés következtében.
 
Ezzel együtt a fokk is alkalmazkodik a friss szélhez, úgy van kiképezve, hogy nagy szélben az alja lapos lesz, és a teteje nyit, így nem kell hátrahozni a fokk-kocsit. Csak rendesen be kell húzni a száling jelig, hogy alul deszka legyen. Pöffben felül kinyit a jelen kívülre, így nem zár be a dűzni. Én ugyanazt a fokk-kocsi állítást használom kis és nagy szélben.
 
Pöffös szélben folyamatosan állítsunk, elébe kell menni a szélváltozásoknak. Ha jön a pöff és a hajó élére áll, nem voltál elég gyors. Főleg a felsö bextéget és a grósz-sottot használjuk. Gyakran érdemes ráengedni a grószra, hogy ne dőljünk túl. Fordulónál is rá lehet engedni, és amikor már kimentünk lógni, akkor visszahúzni. A felső bextég feszítése kevésbé drasztikus megoldás, leggyakrabban ehhez nyúlunk, ha erősödik. Ha elmegy a pöff, engedjük vissza!
 
Nagy szélben nagy seebesség előnyt lehet szerezni. Ha az árboc jól áll, a grószt agresszíven állítjuk és keményen lógunk, az meghozza a gyümölcsét, mégha fárasztó is.